második bejegyzés (de nem Leidenből)

Oh, kedveseim, ha tudnátok milyen szerencsések vagytok, hogy van nálatok Internet!
A cvbjnaoxélscpvslmknnnhrbcznwfhxucjkujlxif Ziggo, azaz az itteni "UPC" nem képes megcsinálni a netet a leideni lakásunkban, úgyhogy ma fölkerekedtünk B-vel és elhúztunk északra, a szüleihez! Az ember nem jön rá, hogy mennyire net-függő a mai világ, amíg egyszer csak ő maga nem tud hozzáférni. Semmit nem lehet intézni! SEMMIT!

Egy pár dologra persze jók, a net-től felszabadult órák, például, hogy befejeztük a lakást!!! Éljen-éljen! Csodáljátok a képeken:

Konyha

Nappali

Nappali

Dolgozó szoba

Illetve arra jó még, hogy az ember kénytelen felfedezni a város összes kávézóját, ahol ingyen WIFI van. Ez lássuk be igen hasznos dolog. Már kedvencem is van, ahol összepajtiztam a pincérekkel! :D A nyelvgyakorlás végett mindent hollandul próbálok intézni, és mikor kiderült a pincérekkel való barátkozás közben, hogy magyar vagyok, nagyon elámultak.

-Ó, azt hittem belga vagy! - mondta

-Dehogyis! Csak még nagyon rossz a hollandom! - válaszoltam

-Semmi baj a hollandoddal, kivéve, hogy flamand!

Ennél a pontnál úgy éreztem, hogy jobb, ha megyek! :D Ugyanis a történethez hozzátartozik a háttérinfó, hogy a hollandok utálják a belgákat! Remélem ez nem valami jelzés volt! :D

Amint lesz net, Folyt.Köv.!

Első bejegyzés Leidenből

Hát drágáim, megtörtént! Végre itt vagyok Leidenben... mostmár az egyetem indulásáig!
A SZIGET fantasztikus volt, mint mindig. Hihetetlenül jó zenekarokkal, mint a La Roux, a Prodigy vagy Kate Nash, aki olyan show-t csinált, amit sokáig nem felejtek el. Megszerettem a Pulp-ot és az Empire of the Sunt... Bár azt hiszem ez a video marad a kedvencem az egész fesztiválról:

Aztán a Sziget után újabb lázas pakolás következett és szerda hajnalban Édesanyával elindultunk Hollandiába. Nyugodtan kijelenthetem, hogy az előzetes félelmek mind hiábavalóak voltak, a szüleink imádták egymást. Édesanya nagyon jól érezte magát, tetszett neki a tenger, a kedvenc helyünk Den Helderben és a leideni lakás is. Vasárnap reggel aztán könnyes búcsút vettünk (én csak titokban sírtam, miután bement a Security check-be) és B meg én elkezdhettük közös életünket. Természetesen vannak buktatók, de ezek egyelőre a paradicsomszószban és a "Nyuszi, miért van az ebédlőasztalon a pizsigatyád?"-ban kimerülnek (és valóban... mit is keres a pizsamanadrág az étkezőben?????). Nem mondom, hogy nem is lesznek majd kisebb-nagyobb ütközések, de remélem közös erővel hamar kilábalunk majd belőlük!

Ami, úgy érzem, komoly nemzetközi trauma manapság, az a bürökrácia. Megőrülök tőle! De rájöttem, hogy az embernek a "Horváthnékkel" kell jóban lennie, vagy az indonéz biztonságiőrrel... Kérdések vetődtek fel bennetek? Nos, ez úgy történt, hogy mára időpontom volt a tanulmányi előadómmal, aki, mint kiderült, nem volt bent az irodájában... Erre az indonéz biztonságiőr nagyon dühbe gurult (hahaha) és felháborodva mondta nekem, hogy milyen rendes lányka vagyok és megjegyzi az arcomat és bármikor megyek vissza, kedves lesz velem, és hogy ezek a tanulmányi előadók sosem dolgoznak, és micsoda dolog ez... majd azt tanácsolta, hogy menjek át a Student Information Center-be, és mondjam meg, hogy ő (!!!) milyen dühös lett és legyek én is dühös, mert jogom van elintézni a dolgaimat ügyfélfogadási időben! Pontosan ezt tettem, és remélhetőleg az összes hiányzó papírom holnap reggelre a tanulmányi előadóm asztalán lesz majd. Az indonéz harag ereje... :D

Folyt.köv.