Merem azt hinni, hogy az ember fontos dolgot akar a következő generációkra hagyni. Hogy hasznosnak szeretné érezni magát. Mikor erről elmélkedem kénytelen vagyok arra is gondolni, hogy vajon Én majd az emberek számára hasznos dolgot fogok e csinálni... Most nem a Freudi-Darwini értelemben vett dolgokra értem, tehát nem a házasságra és gyerekszülésre, gyereknevelésre (ezek önmagukban is hasznos dolgok... talán ezért van az, hogy sok nő nem vágyik az "önmegvalósításra" lásd: hogy visszamenjen dolgozni szülés után... hiszen az ő önmegvalósítása éppen egy rózsaszín elefántot nyálaz össze a pelenkázóasztalon).
Csinálom a design blogom, készülök a művészettörténet vizsgáimra... de ez tényleg Hasznos?? Ez volt a gondom a stylistkodással is, hogy valahogy azt éreztem: ha valakinek segítség kell öltözködés terén, az majd felmegy szépen a netre, rákeres divat blogokra, vagy a style.com-ra és majd kiválasztja magának a megfelelő öltözetet. Mikor a blogomhoz keresek képeket olyan sok amatőr "lakberendezési" site-ot találok, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni... legalábbis cyber Dunát biztosan! Tényleg fontos az, hogy ember otthonát egy lakberendező csinálja meg? Senkit nem akarok megbántani, de biztos vagyok benne, hogy már sokakban felmerült, pl akik kommunikáció szakot végeznek, esztétikát vagy tényleg stylistként képzelik el az életüket!
Már mindenki az "Új Korról" beszél, amikor az emberek praktikusak lesznek, lokálisan gondolkodnak és a citromsárga lesz az új rózsaszín... a földműveseké lesz a hatalom meg azé, akinek vize van... Fontos e ilyen időkben a szépséggel foglalkozni? Hasznos leszek e én, azzal, hogy művészettörténetet tanultam és hogy a design-nal, lakberendezéssel akarok esetleg a későbbiekben foglalkozni? Vajon?
És ha már itt tartunk: a filozófusok minden korban azt mondják, hogy a szépség és a gondolat azért kell, hogy felemelje az embert. De hová? Hová kell felemelni, ha már rátalál a természetre és képes a Világmindenséggel együtt működni... és nem utolsó sorban az embertársait megbecsülni.
Vágyunk-e még a "felemelkedésre"?
Vincent van Gogh - The Potato Eaters
2010. december 17., péntek
2010. december 12., vasárnap
Cím nélkül
Annyira dühös vagyok és kiábrándult, hogy már címet sem bírok adni ennek a bejegyzésnek. Az a lényeg, hogy gyakorlatilag handicap-esnek számítok itthon, mert olyan baromira Nyugat-európai akarok lenni, ahogy elméletben mindenki, ugye?! Egyfolytában sír a magyar, hogy hol a kultúra meg az ilyen-olyan eszmék, amik felemelnék majd ezt a szerencsétlen nemzetet?! Megmondom hol: a béka valaga alatt 10 méterrel!
Hogy mi történt? Sok minden! Kezdeném azzal a megállapítással, hogy NEM ÉN VAGYOK A VÖRÖS KERESZT kérem szépen! Múltkor állok a Nyugatiban a kasszánál, hogy jegyet vegyek, erre odajön 1 pasi, hogy ő így nagyon meg úgy nagyon sajnálja, de adjak már neki 300 forintot, hogy jegyet vehessen magának... Persze, meg adok még egy 10.000-st is, hogy karácsonyra tudjon valami szépet venni az asszonynak, nem? Ilyenkor már nem mondok semmit, de minden az arcomra van írva és elbőgném magam, hogy milyenek az emberek! Mint ma, mikor jöttem haza holland óráról, és az utcánkban megállít egy férfi, az se nézett ki csövinek csak nagyon kétségbe esettnek, megszólított, megálltam, mondja, hogy neki egy nagyon égő kérdése lenne, hogy otthon hagyta a mobiltelefonját és nem tudnék e neki 70 forintot adni utcai telefonra?! Persze kb gyújtani lehetett volna a boros lehetét, nem vagyok hülye, nyílván nem telefonálásra kellett volna neki...
Az a helyzet, hogy ezek az emberek elérték nálam azt, hogy mostmár annak sem fogok megállni, aki tényleg utcát keres, mert eltévedt, ugyanis 10-ből 9-en úgyis a pénzemet akarják. Ez Balkán, emberek! Hogy lehetünk EU tagok?
Ennyit a csórókáimról! Tehát NEM fogok mostmár senkinek sem megállni az utcán!
A másik ami mélyésgesen felháborít, ez a nyavajgás, hogy hogy viselkednek a magyarok! Emberek! Nem kell udvarisnak lenni, mert úgyis tojnak a fejedre! Tökéletes példa: H&M-ben voltam épp, és fel akartam próbálni egy ruhát. Tele voltak a próbafülkék, ugye miért?! Két barátnő egymással szembeni öltözőkben (én mindig egy fülkébe megyek a barátnőimmel, pont ezért!) és így átjárkálnak egymáshoz dumálgatni... tényleg, már fel sem háborodok, mindennapi bunkó-magyar eset!
Jön egy póklábú szőke (eleve nem bírom ezt a fajtát), persze ő se talál öltözőt, de lám: úgy tűnik az egyikből készülődnek kifelé! Erre Pókláb-bitch mit csinál? Beveszi magát a fülkébe, úgyhogy 1: látta, hogy én már ott állok 2: láttam, hogy ő tuti utánam jött! És itt már nem bírtam és nagyon kultúráltan közöltem vele, hogy: Ne haragudj, de láthattad, hogy én itt várok! Erre mit csinál?! POFÁKAT VÁG! POFÁT! ÚÚÚÚÚRIIISTEEEEEN HOGY ÜTNÉM AZ ILYET! Angyalkáim: Ne vágjatok pofákat, mondjátok ha problémátok van,jó?!
Erre, na nem azért, hogy példálózzak, de azért mégis, mikor a kasszánál álltunk sorba és megnyitottak a másikat is, nem odarontottam, hanem szóltam az előttem várakozónak, aki már (logikusan) régebben állt sorba, mint én, hogy: most szólt a hölgy, hogy lehet menni a másikhoz is! Meglepődött, de láthatóan jól esett neki... ugyanis, kedves mindenki, EZ a nyugat-európai viselkedés kultúra...
Nagyon kérlek tehát, hogy ne nyavajogj, hanem csinálj valamit!
KÖSZÖNÖM! :)
ui: Egyébként Mindenkit mélységesen becsülök, akinek megfelel itthon és bír is itthon élni. Én nem tudok! Ezért szépen el is húzok nyáron! Pápá!
Hogy mi történt? Sok minden! Kezdeném azzal a megállapítással, hogy NEM ÉN VAGYOK A VÖRÖS KERESZT kérem szépen! Múltkor állok a Nyugatiban a kasszánál, hogy jegyet vegyek, erre odajön 1 pasi, hogy ő így nagyon meg úgy nagyon sajnálja, de adjak már neki 300 forintot, hogy jegyet vehessen magának... Persze, meg adok még egy 10.000-st is, hogy karácsonyra tudjon valami szépet venni az asszonynak, nem? Ilyenkor már nem mondok semmit, de minden az arcomra van írva és elbőgném magam, hogy milyenek az emberek! Mint ma, mikor jöttem haza holland óráról, és az utcánkban megállít egy férfi, az se nézett ki csövinek csak nagyon kétségbe esettnek, megszólított, megálltam, mondja, hogy neki egy nagyon égő kérdése lenne, hogy otthon hagyta a mobiltelefonját és nem tudnék e neki 70 forintot adni utcai telefonra?! Persze kb gyújtani lehetett volna a boros lehetét, nem vagyok hülye, nyílván nem telefonálásra kellett volna neki...
Az a helyzet, hogy ezek az emberek elérték nálam azt, hogy mostmár annak sem fogok megállni, aki tényleg utcát keres, mert eltévedt, ugyanis 10-ből 9-en úgyis a pénzemet akarják. Ez Balkán, emberek! Hogy lehetünk EU tagok?
Ennyit a csórókáimról! Tehát NEM fogok mostmár senkinek sem megállni az utcán!
A másik ami mélyésgesen felháborít, ez a nyavajgás, hogy hogy viselkednek a magyarok! Emberek! Nem kell udvarisnak lenni, mert úgyis tojnak a fejedre! Tökéletes példa: H&M-ben voltam épp, és fel akartam próbálni egy ruhát. Tele voltak a próbafülkék, ugye miért?! Két barátnő egymással szembeni öltözőkben (én mindig egy fülkébe megyek a barátnőimmel, pont ezért!) és így átjárkálnak egymáshoz dumálgatni... tényleg, már fel sem háborodok, mindennapi bunkó-magyar eset!
Jön egy póklábú szőke (eleve nem bírom ezt a fajtát), persze ő se talál öltözőt, de lám: úgy tűnik az egyikből készülődnek kifelé! Erre Pókláb-bitch mit csinál? Beveszi magát a fülkébe, úgyhogy 1: látta, hogy én már ott állok 2: láttam, hogy ő tuti utánam jött! És itt már nem bírtam és nagyon kultúráltan közöltem vele, hogy: Ne haragudj, de láthattad, hogy én itt várok! Erre mit csinál?! POFÁKAT VÁG! POFÁT! ÚÚÚÚÚRIIISTEEEEEN HOGY ÜTNÉM AZ ILYET! Angyalkáim: Ne vágjatok pofákat, mondjátok ha problémátok van,jó?!
Erre, na nem azért, hogy példálózzak, de azért mégis, mikor a kasszánál álltunk sorba és megnyitottak a másikat is, nem odarontottam, hanem szóltam az előttem várakozónak, aki már (logikusan) régebben állt sorba, mint én, hogy: most szólt a hölgy, hogy lehet menni a másikhoz is! Meglepődött, de láthatóan jól esett neki... ugyanis, kedves mindenki, EZ a nyugat-európai viselkedés kultúra...
Nagyon kérlek tehát, hogy ne nyavajogj, hanem csinálj valamit!
KÖSZÖNÖM! :)
ui: Egyébként Mindenkit mélységesen becsülök, akinek megfelel itthon és bír is itthon élni. Én nem tudok! Ezért szépen el is húzok nyáron! Pápá!
2010. november 24., szerda
Nem vitás: teljesen hollandnak nézek ki!
...Nem vagyok 180 magas, nem vagyok hirtelen szőke jeges kék szemekkel, de ezek ellenére is echte hollandnak kézek ki. Elkezdtem magam szoktatni arra, hogy szépen lassan egyre több időre menjek el "itthonról" (B lakásából): tegnap még csak a boltban voltam, ma viszont bementem a belvárosba, kivettem pénzt B-nek... ( a kis naív! túlságosan is megbízik bennem... muhahaha-muhahahahaha), vettem egy klein cadeautje-t azaz kicsi ajándékocskát az angol tanárnőmnek, hogy megháláljam azt sok gondoskodást és tápszert amivel feltúrbózott az angol vizsgámra! Végül pedig jó háziasszony módjára elmentem vacsit venni: mai menü saláta, omlett és sültkrumpi. nyamm!
Ilyenkor, mármint amikor kimerészkedem az odúból, nem szeretem lebuktatni magam! Mindent megpróbálok hollandul elintézni. És mivel ilyen bizalomgerjesztő fejem van (?!) egy csomó holland megpróbált velem társalogni, de legalábbis 2. És ahogy a statisztika is mutatja, mármint az a 2 ember, leginkább az öreg nénik szeretnek. Mikor az ATM-nél álltunk sorba, előttem volt egy hölgy, aki nagyon barátságos akart lenni, de esküszöm az égre, hogy a "nedves idő" és az "esernyővel sétálás"-on kívül semmit nem bírtam kivenni a szavaiból. Ilyenkor mi a teendő? Elővettem lehengerlő és végtelenül szofisztikált egyetértő-szókincsem, és azt mondtam:
-Ja,ja,dat klopt. (ami annyit tesz, hogy igen, igen, valóban) és persze mosolyogtam is hozzá.
Szerencsére ő volt soron, így ezt nem kellett szégyenszemre többszöri egymásutánban elismételnem ezt a nagyon hasznos de kellően unalmas fordulatot! Huh! A másik nénivel már nagyobb szerencsém volt. A közértben épp a tojást-felfedező utam kellős közepén voltam, amikor ez a cuki néni megragadta a karomat és elkezdte magyarázni nagy hévvel hollandul (hoppá, egy paradoxon... nagy hévvel hollandul... hahahaha XD), hogy otthon felejtette a szemüvegét, és segítsek már neki lemérni a körtécskéjét. Édi ‹3 Nagy nehezen sikerült is, és ő nagyon hálás volt, én meg mondtam neki, hogy ugyan, nem tesz semmit, de magamban hihetetlenül elégedett voltam! :) Juhé!
Ilyenkor, mármint amikor kimerészkedem az odúból, nem szeretem lebuktatni magam! Mindent megpróbálok hollandul elintézni. És mivel ilyen bizalomgerjesztő fejem van (?!) egy csomó holland megpróbált velem társalogni, de legalábbis 2. És ahogy a statisztika is mutatja, mármint az a 2 ember, leginkább az öreg nénik szeretnek. Mikor az ATM-nél álltunk sorba, előttem volt egy hölgy, aki nagyon barátságos akart lenni, de esküszöm az égre, hogy a "nedves idő" és az "esernyővel sétálás"-on kívül semmit nem bírtam kivenni a szavaiból. Ilyenkor mi a teendő? Elővettem lehengerlő és végtelenül szofisztikált egyetértő-szókincsem, és azt mondtam:
-Ja,ja,dat klopt. (ami annyit tesz, hogy igen, igen, valóban) és persze mosolyogtam is hozzá.
Szerencsére ő volt soron, így ezt nem kellett szégyenszemre többszöri egymásutánban elismételnem ezt a nagyon hasznos de kellően unalmas fordulatot! Huh! A másik nénivel már nagyobb szerencsém volt. A közértben épp a tojást-felfedező utam kellős közepén voltam, amikor ez a cuki néni megragadta a karomat és elkezdte magyarázni nagy hévvel hollandul (hoppá, egy paradoxon... nagy hévvel hollandul... hahahaha XD), hogy otthon felejtette a szemüvegét, és segítsek már neki lemérni a körtécskéjét. Édi ‹3 Nagy nehezen sikerült is, és ő nagyon hálás volt, én meg mondtam neki, hogy ugyan, nem tesz semmit, de magamban hihetetlenül elégedett voltam! :) Juhé!
2010. november 21., vasárnap
Vonatos kalandok / Adventures on trains
Tegnap (szombaton) ismét elindultam Hollandiába... Már három hete nem láttuk egymást B-vel, nagyon izgatott voltam és persze, hogy egy kardinális dolgot otthon felejtettem... Futás vissza érte, így nem fogjuk elérni a kinézett vonatot, nem baj, megyünk a későbbivel... Odaértük a megállóba, oh, pont jön egy vonat... Lajosmizse felé megy, hát nem baj, végülis biztos egy vonal... Hát nem! Még jó, hogy észrevettem, hogy Kőbánya-Kispest után idegen környékre érkeztünk. Nagy pánik, leszállunk Anyával a Kispesti megállóban. Kérdezzük a forgalomirányítót: Hogy tudunk eljutni Ferihegyre innen? Azt mondja: Sehogy! 20 perc múlva megy visszafelé vonat...
Hát az több, mint nem jó! Nem baj, hívjunk taxit... Azt hiszem annál a pontnál pánikoltam be, amikor a diszpécser (esküszöm, hogy azt találtam, hogy így írják magyarul!) közli velem, hogy nincs olyan hely, ahol én éppen vagyok... Mondom:
-MMMIIII?
-Nincs olyan vasútállomás, hogy Kispest!
Életem első szívrohama megvolt, majd kedvesen hozzáteszi, hogy azért még megkérdezi a kollégáit, HÁTHA TUDJA VALAKI... o.O
Végül talált EGY embert, aki tudta, oda is ért a megállóba cirka 10 perc alatt, nagyon hálás voltam neki, bár szegény ezt nyílván nem érzékelte a következő csatakiáltásomat hallva:
-...És most TURBO sebességgel megyünk Ferihegyre!!
(szegény! bocsánat! :( )
Végül előbb értünk ki a reptérre, mintha jó vonatra szálltunk volna (köszönöm taxis bácsi!)!
Persze még mindig remegtem az idegességtől, Anya se tudott velem mit csinálni. A taxis mellett a Malévos fickót is elküldtem, aki segíteni akart a self-check-in-nél... Kicsit ráüvöltöttem, hogy NEM KELL SEGÍTENI!
Majd sűrűn bocsánatot kértem... jaj :(
Azonban, azt el kell mondanom, hogy ilyen elégedett még soha nem voltam a Malévvel! Félórával előbb szálltunk le, mint menetrend szerint kellett volna, természetesen nem volt re-security-check sem, mivel Ferihegy újra megkapta a "clear" azaz tiszta besorolást. Így fenn állt az a helyzet, hogy B még bőven úton volt felém a Schipholra (amszerdami reptér), mikor én már haptágban álltam a csomagommal és egy kis gyümilével meg croissant-nal az Abert Hijn-ből (ejtsd: albert hájn ami olyan, mint nálunk a CBA csak gizdább).
Ekkor jött az isteni szikra, hogy úgyis át kell szállnia B-nek Amsterdam Sloterdijk-nál (ejtsd: szlótördájk), mi lenne, ha elmennék addig egyedül vonattal, és ott taliznánk?! Meg is beszéltük, meg is vettem a jegyem 4 euroért - bele sem merek gondolni, hogy ezért a pénzért én otthon egy havi MÁV bérletet veszek Ürömtől Pázmáneumig :D -, amit természetesen nem használtam el, mert nem jött kalauz. -.-'
Az a 2 megálló, amit egyedül mentem vonattal, nagyon izgi volt. Imádok egyedül vonatozni! Ilyenkor úgy érzem magam, mintha én is holland lennék, és egy csomót tudok nyelvet gyakorolni: már csak azzal is, hogy megveszem a jegyem illetve hogy hallgatom a körülöttem állókat (ez ugye nem hallgatózás?). Szeretem a hollandokat! :)
Végül találkoztunk Sloterdijk-on, és nagyon örültünk egymásnak meg magunknak, ugyanis így előbb értünk Den Helderbe, ahol B kocsija már az állomáson várt minket megpakolva minden földi jóval, és így irányultunk Leeuwardenbe.
És most itt vagyunk és Verdit hallgatunk, míg B esszét ír, én meg blogot... milyen értelmiségi-páros foglalatosság! :D
Puszi mindenkinek otthon!
(English summary is coming soon)
Hát az több, mint nem jó! Nem baj, hívjunk taxit... Azt hiszem annál a pontnál pánikoltam be, amikor a diszpécser (esküszöm, hogy azt találtam, hogy így írják magyarul!) közli velem, hogy nincs olyan hely, ahol én éppen vagyok... Mondom:
-MMMIIII?
-Nincs olyan vasútállomás, hogy Kispest!
Életem első szívrohama megvolt, majd kedvesen hozzáteszi, hogy azért még megkérdezi a kollégáit, HÁTHA TUDJA VALAKI... o.O
Végül talált EGY embert, aki tudta, oda is ért a megállóba cirka 10 perc alatt, nagyon hálás voltam neki, bár szegény ezt nyílván nem érzékelte a következő csatakiáltásomat hallva:
-...És most TURBO sebességgel megyünk Ferihegyre!!
(szegény! bocsánat! :( )
Végül előbb értünk ki a reptérre, mintha jó vonatra szálltunk volna (köszönöm taxis bácsi!)!
Persze még mindig remegtem az idegességtől, Anya se tudott velem mit csinálni. A taxis mellett a Malévos fickót is elküldtem, aki segíteni akart a self-check-in-nél... Kicsit ráüvöltöttem, hogy NEM KELL SEGÍTENI!
Majd sűrűn bocsánatot kértem... jaj :(
Azonban, azt el kell mondanom, hogy ilyen elégedett még soha nem voltam a Malévvel! Félórával előbb szálltunk le, mint menetrend szerint kellett volna, természetesen nem volt re-security-check sem, mivel Ferihegy újra megkapta a "clear" azaz tiszta besorolást. Így fenn állt az a helyzet, hogy B még bőven úton volt felém a Schipholra (amszerdami reptér), mikor én már haptágban álltam a csomagommal és egy kis gyümilével meg croissant-nal az Abert Hijn-ből (ejtsd: albert hájn ami olyan, mint nálunk a CBA csak gizdább).
Ekkor jött az isteni szikra, hogy úgyis át kell szállnia B-nek Amsterdam Sloterdijk-nál (ejtsd: szlótördájk), mi lenne, ha elmennék addig egyedül vonattal, és ott taliznánk?! Meg is beszéltük, meg is vettem a jegyem 4 euroért - bele sem merek gondolni, hogy ezért a pénzért én otthon egy havi MÁV bérletet veszek Ürömtől Pázmáneumig :D -, amit természetesen nem használtam el, mert nem jött kalauz. -.-'
Az a 2 megálló, amit egyedül mentem vonattal, nagyon izgi volt. Imádok egyedül vonatozni! Ilyenkor úgy érzem magam, mintha én is holland lennék, és egy csomót tudok nyelvet gyakorolni: már csak azzal is, hogy megveszem a jegyem illetve hogy hallgatom a körülöttem állókat (ez ugye nem hallgatózás?). Szeretem a hollandokat! :)
Végül találkoztunk Sloterdijk-on, és nagyon örültünk egymásnak meg magunknak, ugyanis így előbb értünk Den Helderbe, ahol B kocsija már az állomáson várt minket megpakolva minden földi jóval, és így irányultunk Leeuwardenbe.
És most itt vagyunk és Verdit hallgatunk, míg B esszét ír, én meg blogot... milyen értelmiségi-páros foglalatosság! :D
Puszi mindenkinek otthon!
(English summary is coming soon)
2010. november 19., péntek
Pilot / Az első rész
Sziasztok!
Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy figyelemmel követhessétek a Hollandiában eltöltött napjaimat. Mivel nem tudok mindenkivel Skype-on vagy telefonon beszélni, úgy gondoltam, talán ez lesz a legjobb módja annak, hogy tarthassuk a kapcsolatot. Megpróbálok minden érdekes dolgot, ami velem történik ide felrakni, hogy aztán velem együtt nevethessetek vagy sírhassatok vagy éppen nevetve sírhassatok!
Azoknak is íródik ez a blog, akik ugyan nem ismernek engem személyesen, mégis esetleg Hollandiába vágynak, vagy már ott élnek és magyarként szeretnének egy hasonló cipőben járó ember mindennapjairól olvasni, akinek feltehetően ugyanolyan élményei vannak a Sinterklaas-szal és a hétfőn délig zárvatartó boltokkal kapcsolatban, mint nekik!
Ezen kívül szívesen fogadok bármilyen megjegyzést és ellenvetést!
V
(English summary: This is a post about the reason of this blog what you can find at the About Me section. I welcome every kind of comment so please feel free to leave one!)
Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy figyelemmel követhessétek a Hollandiában eltöltött napjaimat. Mivel nem tudok mindenkivel Skype-on vagy telefonon beszélni, úgy gondoltam, talán ez lesz a legjobb módja annak, hogy tarthassuk a kapcsolatot. Megpróbálok minden érdekes dolgot, ami velem történik ide felrakni, hogy aztán velem együtt nevethessetek vagy sírhassatok vagy éppen nevetve sírhassatok!
Azoknak is íródik ez a blog, akik ugyan nem ismernek engem személyesen, mégis esetleg Hollandiába vágynak, vagy már ott élnek és magyarként szeretnének egy hasonló cipőben járó ember mindennapjairól olvasni, akinek feltehetően ugyanolyan élményei vannak a Sinterklaas-szal és a hétfőn délig zárvatartó boltokkal kapcsolatban, mint nekik!
Ezen kívül szívesen fogadok bármilyen megjegyzést és ellenvetést!
V
(English summary: This is a post about the reason of this blog what you can find at the About Me section. I welcome every kind of comment so please feel free to leave one!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)