Merem azt hinni, hogy az ember fontos dolgot akar a következő generációkra hagyni. Hogy hasznosnak szeretné érezni magát. Mikor erről elmélkedem kénytelen vagyok arra is gondolni, hogy vajon Én majd az emberek számára hasznos dolgot fogok e csinálni... Most nem a Freudi-Darwini értelemben vett dolgokra értem, tehát nem a házasságra és gyerekszülésre, gyereknevelésre (ezek önmagukban is hasznos dolgok... talán ezért van az, hogy sok nő nem vágyik az "önmegvalósításra" lásd: hogy visszamenjen dolgozni szülés után... hiszen az ő önmegvalósítása éppen egy rózsaszín elefántot nyálaz össze a pelenkázóasztalon).
Csinálom a design blogom, készülök a művészettörténet vizsgáimra... de ez tényleg Hasznos?? Ez volt a gondom a stylistkodással is, hogy valahogy azt éreztem: ha valakinek segítség kell öltözködés terén, az majd felmegy szépen a netre, rákeres divat blogokra, vagy a style.com-ra és majd kiválasztja magának a megfelelő öltözetet. Mikor a blogomhoz keresek képeket olyan sok amatőr "lakberendezési" site-ot találok, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni... legalábbis cyber Dunát biztosan! Tényleg fontos az, hogy ember otthonát egy lakberendező csinálja meg? Senkit nem akarok megbántani, de biztos vagyok benne, hogy már sokakban felmerült, pl akik kommunikáció szakot végeznek, esztétikát vagy tényleg stylistként képzelik el az életüket!
Már mindenki az "Új Korról" beszél, amikor az emberek praktikusak lesznek, lokálisan gondolkodnak és a citromsárga lesz az új rózsaszín... a földműveseké lesz a hatalom meg azé, akinek vize van... Fontos e ilyen időkben a szépséggel foglalkozni? Hasznos leszek e én, azzal, hogy művészettörténetet tanultam és hogy a design-nal, lakberendezéssel akarok esetleg a későbbiekben foglalkozni? Vajon?
És ha már itt tartunk: a filozófusok minden korban azt mondják, hogy a szépség és a gondolat azért kell, hogy felemelje az embert. De hová? Hová kell felemelni, ha már rátalál a természetre és képes a Világmindenséggel együtt működni... és nem utolsó sorban az embertársait megbecsülni.
Vágyunk-e még a "felemelkedésre"?
felvetődött, a maradandóság kérdése (facabook comment formájában)... szerintem a hasznosság és a maradandóság nem ugyanaz. egy asztalos megcsinálhatja a konyhabútort (ez hasznos), de ha lerombolják a házat, akkor a konyhabútornak is vége (tehát nem maradandó). egy szobrász megcsinálhat egy alkotást (ez nem biztos, hogy az esztétikai értéke mellett hasznos is) és ha szerencséje van, akár évszázadokig fenn marad (tehát maradandó).
VálaszTörlés