Bejelentkezés

Oh drágáim, úgy el vagyok úszva, hogy az csak na!
A suli nagyon megy, rengeteget tanulok, már-már stréber mennyiségűt! Itt megkövetelik az önálló munkát és azt, hogy nagyon tudd, mit akarsz, mi érdekel, mit szeretnél kutatni. Ez rengeteg idő és még több energia, már csak az életkoromból (22) adódóan is. Annyit tanultam magamról az elmúlt 2 hónapban, mint előtte soha... jó érzés, de közben ijesztő is néha. "Én tényleg ilyen vagyok???"
Viszont jó hír, hogy a Budapest Design Weeken végre találkoztam a DESIGNEAST.EU-s főnökömmel, és úgy tűnik szorosabbra fűzzük az együtműködést, még DESIGNEAST-es névjegykártyám is lesz! A cikkeimet ITT érhetitek el (angolul).
Ezen kívül egy kis eye candy:
Ma elmentünk B-vel a Kaldiba, ami a kedvenc holland kávézóm, és már majdnem szégyen, hogy a 2 hónap alatt még egyszer sem voltam a leideniben :S Persze ezt is összekötöttem a hasznossal: csütörtökre elemeznem kell egy enteriőrt a szemináriumomra. És hát mit találtam? MACAROON-t!!!! Yummy volt!

Hágai randevú és antikvitás

Micsoda nap... Hah...
A brazíl lány, T egyszer azt mondta, hogy ő sosem értette az európaiakat, ha egy kis napot látnak, már mindenki tanga-papucsba bújik és kirajzik a teraszokra sört inni. "Mi ebben olyan nagy szám? Ez csak Nap!"... Nos, mióta Hollandiában él, ő is rájött, hogy mi szerencsétlen európaiak, akiknek kijutott a -10 fok és évente talán max. 90-100 napos napunk van, persze h rajzunk... Már ő is érti. Úgyhogy ma ő is rajzott velünk, ne aggódjatok :D
Délelőtt elmentünk B-vel, a barátommal mikro-vakációzni. Nagyon fellengzősen hangzik (én találtam ki a szavat! :D) pedig csak átmentünk Hágába (12 perc vonattal...értitek? 12!). Végre randevúzhattam életem nőjével... Kedvenc festményemmel, Vermeer Gyönygfülbevalós lányával. Gyönyörű volt... Élőben még szebb, mint a képeken (nyilván!). Persze nem ő az egyetlen látványosság a Mauritshuis-ban: vannak Rembrandtok, van Dyck-ok, Rubensek, még 2 Vermeer, egy Monet, van de Welde, Frans Hals, Holbein és a többi kiválóság! Az éves múzeumkártyámnak köszönhetően mindössze 1,50 euroért élvezhettem a találkát a legnagyobbakkal. Bizony, nekem már holland múzeumkártyám is van. Háh!
A szellemi táplálék után ideje volt a vegetatívra térni, úgyhogy a múzeum melletti téren első Vilmos és az éppen tüntető horvát szélsőségesek tekintetének kereszttüzében megebédeltünk.
Hága gyönyörű. Nagyobb, mint Leiden, sokkal város-szerűbb. És normális a tömegközlekedése... nem úgy mint Leidennek... félóránként 1 busz? Az mi?  Pesten 2 percenként jön a 7-es! Tetszik, hogy van régi belváros (nagyon romantikus, drága boltokkal) és az új (nagy plázákkal meg modern könyvtárral).
2 körül értünk vissza Leidenbe, és ugyan hulla fáradt voltam, mégis elmentem N-nel, az izraeli barátnőmmel és T-vel a fent említett brazíl lánnyal a "Művészeti-körút"-ra. Ez egy 2 napos rendezvény, amikor  a galériák sokáig vannak nyitva. Utunk során beleakadtunk egy antikvitásba... ami maga Alice csodaországa. Nagyon nagy, azt hiszem legalább 2 ház, de a belseje olyasmi mint a Szimpla kert (Kazinczy utca, Pest), csak minden eladó. Minden van, tényleg MINDEN! Az antik szekretertől kezdve a gyöngyházas gombokig, használt könyvek, hegedűk, tálak stb. 3 euroért vettem is egy régi posztert magamnak, és B-nek egy 1922-es európa térképet. Egy csoda az a hely! És a kertjéről még nem is beszéltem. Úgy megvenném az egészet, ahogy van... Nah majd a gazdag és híres leszek! :)))
Puszik

Hága

Hága

Itt van az ősz

Vega ebéd, nyamm nyamm nyamm

Tüntető horvátok

Antikvárium

Hárman

Poszter és térkép

Poszter és térkép

baba-ruha

Előfordulhat, hogy a blogomat egyszer majd pszihológiai tanulmányhoz használják fel. Tegyék! De nem akarok róla tudni!
Ma az előadás után (ami sajnos nem volt izgalmas, mint amire számítottam a feladott szövegekből) elmentünk a lányokkal (és egy fiúval :D) meginni egy kávét, majd hazajöttem B-vel ebédelni. Ezek után elmentem elintézni a holland sim kártyámat, tekintve hogy szombaton már hívniuk kellett volna, hogy mi a f•sz... Kicsit ideges voltam, de a HI-os (tel.szolgáltató) srác egyszerűen olyan szép, hogy nem bírtam rá haragudni :))))) Biztosított róla, hogy személyesen intézkedik és remélhetőleg holnap már mehetek is az aktivált sim kártyámért... muhahaha... újabb lépés a hollanddá-válás útján!
Ami azonban ez után következett, az a ruha vásárlás volt... no, nem volt olyan mókás, mint amilyennek hiszitek. Csütörtökön meglátogatjuk B nővérét, aki terhes. A gyermekvállalással nincs is gond, amíg nem nekem kell ezt tennem. Még a hideg is kiráz a gondolattol. Brrrr... Viszont, ilyenkor illik valami kis cukit vinni a kismamának és a babukának (kis Tony). Tehát bementem a HEMA-ba (mindent lehet kapni... kivéve tésztát. Komolyan, én kerestem!), hogy vegyek valami olcsó kis babaruhát, és az az érzés... mintha valamire allergiás lennél, de mégis muszáj megfognod, hiszen a kis babapóló nem fog magától a kasszához szállni (pedig próbáltam... de cserben hagyott a Jedi erőm). Annyira borzasztó volt, hogy végig amíg a kezemben tartottam, rázott a hideg, minden bajom volt... egyszerűen FÚÚÚÚÚÚJJJJJJ!!! Emlékeztek arra, amikor a Szex és NY-ban Carrie-nek kiütései lesznek a menyasszonyi ruhától? Hát... ez pont olyan volt! Annál is rosszabb, mint amikor valamilyen gombás kaját csinálok B-nek és kénytelen vagyok megfogni a gombát, mert az is olyan aljadék, hogy nem csinálódik meg magától. Undorító!
Miután megszabadultam a ruhácskáktól, úgy éreztem, hogy itt az ideje megjutalmaznom magam hősies viselkedésemért, úgyhogy bementem a H&M-be és széjjelvásároltamazagyam! 50 eurot hagytam ott, ami nagyon sok, ha úgy vesszük, hogy mindössze 100 euro zsebpénzem van minden hónapban. De megérte. Vettem egy cicás pulcsit (puha és meleg) és egy bőrszoknyát (őrülten szexis). Hmmm.... :)))

Vigyázz mit kívánsz!

Drágáim, végre elindult az iskola... az egyetem, jobban mondva :D
Kész pusztulat. A hétfő nagyon jó volt és érdekes, azt leszámítva, hogy máris feladtak 50 oldal olvasnivalót... Csak, hogy ne unatkozzunk! Ez nem hangzik olyan soknak, de csütörtökre szintén fel volt adva ennyi (az első szemináriumi órára), úgyhogy én valóban nem unatkoztam az elmúlt néhány napban. A hétfői előadás egyébként kollektív, specializációtól függetlenül mindenki részt vesz rajta, és ahogy számítottam, a holland diákokkal vagyunk együtt. Csak Magyarországon vagyunk ennyire elkényeztetve, hogy minden magyarul van a szánkba rágva... itt nincs is hollandul mester szak... PF.

A csütörtöki szemináriumomra 2 cikket kellett kiválasztanunk és prezentálnunk pár percben. Érdekes volt látni, hogy hányan hányféle forrást választottunk... nyilván mindenki valami olyasmit, ami őt érdekelte. Én Kozma Lajosból készültem, illetve a cikkem nagy részben róla szólt, mellette még szó esett Hortiról és Goldfinger Ernőről.

Édesapával beszéltem ma este és megkérdezte, hogy miben más az egyetem... hát már az teljesen más, hogy nemzetközi diákokkal vagyok együtt. Sokkal nyugodtabb a légkör, sokkal elfogadóbb mindenki, elvégre mindannyian ugyanabban a cipőben járunk távol az igazi otthonunktól. Ezen kívül a tanárok is sokkal nyitottabbak, jobban odafigyelnek arra, hogy kinek mi a személyes érdeklődése. :)

Ma végre, egy hónapnyi szünet után, jógáztam. Ez mindig felfrissíti az agyam. A hátamról nem is beszélve. És ahogy meditálás után kinyitottam a szemem, és megláttam a hálószobából a templomot, nagyon megfogott valami. Arra gondoltam, hogy Jan Steen és Rembrant is ugyanezt láthatta (mindketten a környékünkön laktak, pár utcára tőlünk, hah!), és hogy igazából mennyire elégedett lehetek a mostani helyzetemmel, hiszen már majdnem egy éve erre vágyom! Csodálatos, amikor az ember ráébred arra, hogy egy álmát valóraváltotta. :)

Szép estét nektek Kedveseim!

Folyt. köv.

NY FW SS 2012

Uh, hát megígértem, hogy írok még pár sort a New York-i fashionweek-ről. Először is Michael Kors. Igazi amerikai tervező. Általában nagyon urbánus darabokat csinál, de jövő nyárra inkább egy városi-dzsungelt képzelt el. Nekem nagyon tetszenek az állatminták, de az egész kollekcióban kicsit soknak találom :S Viszont tele volt a kifutó helyes kis cipőkkel, mint amilyen ez is:

Thankoon nagyon tehetséges, de ezt a kollakcióját nem igazán szerették a kritikusok, sem pedig én. A Proenza Schouler fiúk viszont olyan jót csináltak, amilyen még soha! Egyszerűen olyan fura, hogy az már menő! Imádom ezt a futurisztikus törzsi hangulatot a sok érdekes anyaggal... és hát a cipőőőő, megint a cipő (elmebeteg)!

 

A 3.1 Phillip Lim is elbűvölt.  Annyira művészi és "levegős". Fantasztikus az anyagok mozgása... hihetetlenül érzéki, szerintem. 

 

Vera Wang is igen meglepőt alkotott. Elmondása szerint az Alice in Wonderland történetét használta fel... én inkább azt mondám, hogy Maria Antoinette bedrogozott, de ez persze csak megközelítés kérdése. Viszontlátjuk a ferde szoknyákat, azonban nem olyan elegánsan, mint Jason Wu-nál. Ettől még lenyűgöző a kollekció.

 

kedvenc

 

 Marc Jacobs és a Rodarte idén nem taglóztak le annyira. Sajnos. :( Várom a LV párizsi bemutatóját, lehet, hogy az majd jobban megfog.

Ennyit a NYC-i divathétről kedveseim! Remélem találtatok magatoknak valami érdekes újdonságot! Pup

Ezt szeresd tavasszal! NYC

Míg a legtöbb embernek ezen a napon New York-al kapcsolatban a 9/11 szörnyű képei jutnak az eszébe, addig a divathét megállíthatatlanul robog. Személy szerint a NY-i a kedvencem... mert Milánó túl olaszos, London túl grundge (vagyis kicsit olyan "lelakott" benyomást kelt), Párizs pedig mindenki kedvence... ezért én csak a 2. helyre rakom. Csakazértis! Na!
Tehát a NY-i divathét hozott pár újdonságot. Jason Wu fantasztikus. Nagyon szeretem és mindig is szerettem. Imádom ezeket a ferde vonalú szoknyákat és csak ilyenekben akarok járni jövő tavasszal (természetesen kizárólag olyan elmebeteg lime színben, amilyenben Jason csinálja).

 

Prabal Gurung-ot szerettem, de megcsalt. Egyáltalán nem tetszik a mostani kollekció, nekem túl Gucci-s. De állapítsátok meg ti! Alexander Wang-et pedig hol szeretm, hol nem. A téli kollekciója egy álom volt, ez most annyira nem nyerte el a tetszésem. :S  Új találmány a Band of Outsiders. Nem túl sok újat mutattak, de valahogy mégis nagyon tetszett az egész kollekció. Szépek az anyagok, utcára valók a viseletek. És ez a kabát egy tömör-gyönyör:

Helmut Lang pedig örök szerelem. Nagyon urbánus lett ez a kollekció, amolyan New York-i nőként felveszem-a-Helmut-Lang-om-és-leszaladok-a-közértbe-egy-pohár-diétás-tejfölért, aztán pedig felveszem-a-Helmut-Lang-om-és-elmegyek-egy-rave-party-ra... (és az a cipő annyira jóóó)

Kedveseim, ennyit mára, holnap folytatódik a divathét, ki ne hagyjátok, illetve 9-kor kezdődik az iskola (nekem)! Már nagyon várom, kíváncsi vagyok a többi diákra, meg a tanárokra. Majd mindenképpen írok egy rövid beszámolót!

Folyt.köv.

Fabio... a megmentő

Tegnap a lányokkal elindultunk, hogy belevessük magunkat az éjszakába... inkább kevesebb, mint több sikerrel :D
Először az izraeli lányokkal, zöldség levessel, holland sajttal és egy üveg borral spontán-shabbatoltam, majd találkoztunk a taiwani lánnyal... De mint mondtam igazából egyik lakásból a másikba mentünk... Hozzánk is feljöttünk és rávetettük magunkat az 50 fokos Kecskeméti pálinkára (köszi, Apuci!) meg a két doboz Ben&Jerry's-re :D Ami azonban még ennél is nagyobb boldogságot okozott, az egy kis cetli volt az ajtóra ragasztva. Hőn szeretett Fabiom volt, az alsó szomszéd, akinek a nevén annyit nevettem részegen. Azt írta, hogy amíg nem javul meg a netünk, addig használhatjuk az övét... Fabio... életem értelme... Imába foglalom a neved! Köszönjük, köszönjük, KÖSZÖNJÜÜÜÜÜK!!!

ausztrál bor... nyam nyam nyam

Kocsmatúra

Könyörgöm... Vágjátok le a fejem...
Érthetetlen, hogy egy egyetem miért szervez kocsmatúrát a gólyáknak... ha belegondoltok tökéletesen logikátlan: összegyűltök, elindultok az első kocsmába - egy pohár bor; mentek a következőbe (eddig még követhető maga a "túra") - újabb pohár bor... esetleg még egy... nah, itt már kezdenek összemosódni a dolgok, halványan feldereng, hogy a harmadik kocsma nagyon tetszett, és feltételezem, hogy ott is ittam valamint... arra, hogy hogyan jutottunk el a negyedikbe, már nem emlékszem, de itt történt, hogy a borocskát elkísérte egy felesecske a gyomrocskámba... és az ötödik kocsma... nos... annyira emlékszem, hogy baromi nagy volt, és a wc-s néni nagyon kedvesen mosolygott ránk. :D

Röviden és tömören ennyi a történet. Persze azért volt értelme a dolognak, hiszen az ember ivászat közben lel igaz barátokra :D Az egyik mentorunk kísérte a megfogyatkozott csoportunkat (2 izraeli lány, a taiwani lány, a görög lány meg én voltunk bátrak :D). Mindenki részeg volt, ki jobban ki kevésbe, de mind jól mulattunk mindenféle kultúrális sokk nélkül! B is el volt engedve, sőt még találkoztunk is (amikor még csak 2 pohár bor volt bennem XD), így a lányok is megismerhették. :) A probléma a hazajövetellel kezdődött... B megvárt, hogy együtt mehessünk aludni, de egy részeggel ez nem megy olyan könnyen. Először is, azt hiszem 10 percet töltöttem azzal, hogy a fürdőszoba szőnyegén ültem és azon röhögtem, hogy az alsó szomszédot Fabio-nak hívják... józanul persze nem találok benne semmi vicceset, de a borocska után valamiért nagyon szórakoztató volt. Ezek után nem tudom hogy kerültem ágyba, de ma ott ébredtem, ami mindig jó jel (mármint ha egy ilyen éjszaka után az ember a saját ágyában ébred :D)... Persze rettentően másnapos vagyok, úgyhogy egy olyan erős kávéval indítottam, amiben majdnem megállt a kanál és kíséret képpen egy algoflex fortet is bevettem... csak hogy ne legyenek egyedül...

Persze megfogadtam, hogy soha többet nem iszom... a ma estét kivéve :D Hiszen most lesz az Introduction Days zárópartyja! JUHÚÚ

Folyt.köv.

Ismerkedés

Drágáim, ma megvolt az első ismerkedős napom, ismertebb nevén 'Introduction Day'-em.
A csoportomban főleg műv.törisek voltak, egy brazíl lány volt, aki irodalmat fog tanulni (nem tudom, miért került velünk egy csoportba) és egy másik lány, akit elhagyott a csoportja és hozzánk került, ő pedig japán szakos lesz.

Úgy tűnik egyelőre, hogy az én specializációmon én leszek az egyetlen 'internatioanl student' azaz nemzetkörzi diák, valószínüleg egy csomó hollanddal leszek együtt... éljen a nyelvgyakorlás! :D
A gólya-csoportunkban, ha szabad így hívnom, 3 izraeli van, 2 közülük együtt tanult a tel avivi egyetemen, és barátnők (jó nekik :D), egy brazíl lány, egy francia lány, egy görög lány, egy taiwani lány, 2 amerikai (egy lány és egy fiú) és egy dél-afrikai lány van. Legutóbbi a túra során a következő mondattal lepett meg: "Te retkes buzi"- mindezt tökéletes magyar kiejtéssel. Valami Dél-Afrikába szakadt hazánk fiától tanulta, akit ezúton is üdvözlök és megkérném, hogy ne tanítsa a dél-afrikaiakat magyar káromkodásra! Kösz!

Eszméletlen mennyiségű információt öntöttek belénk, végig jártuk az egyetem épületét, a könyvtárat, voltunk együtt ebédelni, aztán még több előadást hallgattunk... többek között egy 'how to deal with the dutch' azaz hogyan bírkózz meg a hollandokkal címűt. Nos, én már nagyon sokat tudok róluk, többek közt azt is, hogy nem olyan szörnyűek, mint amilyennek beállítják őket :D Az irodalmár brazíl lány ült az egyik oldalamon az előadás közben, és amikor arról esett szó, hogy a hollandok hogyan "dobozolják" be az ismerőseiket, vagyis a barátaikat sosem hívnák meg ugyanarra a partyra, amire a közeli rokonaikat, szegény lány majdnem elsírta magát... "Haza akarok menni... Én nem akarok egy dobozban élni" - mondta, igen-igen kétségbeesetten. Nagyon megsajnáltam, de megértem, hogy az élet máshogy folyik Brazíliában: nem terveznek annyit, mint a hollandok, sokkal spontánabbak és eszükbe sem jut, hogy külön bulit szervezzenek a barátaiknak és a családjuknak!

Ezek után a polgármester köszöntött minket, egy templomban... igen, nos Leidenben nagyon sok templom van, és nem tudom, hogy vasárnaponként használják e őket, de hétközben mindenféle más eseménynek adnak otthont, pl most ennek. Jó fej volt a polgármester, ott maradt még a beszéd után, és együtt iszogatott a diákokkal... hát igen, iszogatott, ugyanis bort és sört szolgáltak föl... Így történhetett meg, hogy az egyik izraeli lánnyal és a francia lánnyal eléggé becsíptünk egy templom egyik mellékoltárában... Nem kommentálnám, ti se tegyétek :D

All in all, minden remekül sikerült, a reggeli feszkó után feloldódott a csoport (mondhatnám, 3 pohár borban XD) és remekül telt a nap. Holnap jöhet a folytatás, esti kocsma túrával, és egy szombati bulival (amire már az igen szexi ruhám is megvan)... muhaha!

Folyt.köv.

második bejegyzés (de nem Leidenből)

Oh, kedveseim, ha tudnátok milyen szerencsések vagytok, hogy van nálatok Internet!
A cvbjnaoxélscpvslmknnnhrbcznwfhxucjkujlxif Ziggo, azaz az itteni "UPC" nem képes megcsinálni a netet a leideni lakásunkban, úgyhogy ma fölkerekedtünk B-vel és elhúztunk északra, a szüleihez! Az ember nem jön rá, hogy mennyire net-függő a mai világ, amíg egyszer csak ő maga nem tud hozzáférni. Semmit nem lehet intézni! SEMMIT!

Egy pár dologra persze jók, a net-től felszabadult órák, például, hogy befejeztük a lakást!!! Éljen-éljen! Csodáljátok a képeken:

Konyha

Nappali

Nappali

Dolgozó szoba

Illetve arra jó még, hogy az ember kénytelen felfedezni a város összes kávézóját, ahol ingyen WIFI van. Ez lássuk be igen hasznos dolog. Már kedvencem is van, ahol összepajtiztam a pincérekkel! :D A nyelvgyakorlás végett mindent hollandul próbálok intézni, és mikor kiderült a pincérekkel való barátkozás közben, hogy magyar vagyok, nagyon elámultak.

-Ó, azt hittem belga vagy! - mondta

-Dehogyis! Csak még nagyon rossz a hollandom! - válaszoltam

-Semmi baj a hollandoddal, kivéve, hogy flamand!

Ennél a pontnál úgy éreztem, hogy jobb, ha megyek! :D Ugyanis a történethez hozzátartozik a háttérinfó, hogy a hollandok utálják a belgákat! Remélem ez nem valami jelzés volt! :D

Amint lesz net, Folyt.Köv.!

Első bejegyzés Leidenből

Hát drágáim, megtörtént! Végre itt vagyok Leidenben... mostmár az egyetem indulásáig!
A SZIGET fantasztikus volt, mint mindig. Hihetetlenül jó zenekarokkal, mint a La Roux, a Prodigy vagy Kate Nash, aki olyan show-t csinált, amit sokáig nem felejtek el. Megszerettem a Pulp-ot és az Empire of the Sunt... Bár azt hiszem ez a video marad a kedvencem az egész fesztiválról:

Aztán a Sziget után újabb lázas pakolás következett és szerda hajnalban Édesanyával elindultunk Hollandiába. Nyugodtan kijelenthetem, hogy az előzetes félelmek mind hiábavalóak voltak, a szüleink imádták egymást. Édesanya nagyon jól érezte magát, tetszett neki a tenger, a kedvenc helyünk Den Helderben és a leideni lakás is. Vasárnap reggel aztán könnyes búcsút vettünk (én csak titokban sírtam, miután bement a Security check-be) és B meg én elkezdhettük közös életünket. Természetesen vannak buktatók, de ezek egyelőre a paradicsomszószban és a "Nyuszi, miért van az ebédlőasztalon a pizsigatyád?"-ban kimerülnek (és valóban... mit is keres a pizsamanadrág az étkezőben?????). Nem mondom, hogy nem is lesznek majd kisebb-nagyobb ütközések, de remélem közös erővel hamar kilábalunk majd belőlük!

Ami, úgy érzem, komoly nemzetközi trauma manapság, az a bürökrácia. Megőrülök tőle! De rájöttem, hogy az embernek a "Horváthnékkel" kell jóban lennie, vagy az indonéz biztonságiőrrel... Kérdések vetődtek fel bennetek? Nos, ez úgy történt, hogy mára időpontom volt a tanulmányi előadómmal, aki, mint kiderült, nem volt bent az irodájában... Erre az indonéz biztonságiőr nagyon dühbe gurult (hahaha) és felháborodva mondta nekem, hogy milyen rendes lányka vagyok és megjegyzi az arcomat és bármikor megyek vissza, kedves lesz velem, és hogy ezek a tanulmányi előadók sosem dolgoznak, és micsoda dolog ez... majd azt tanácsolta, hogy menjek át a Student Information Center-be, és mondjam meg, hogy ő (!!!) milyen dühös lett és legyek én is dühös, mert jogom van elintézni a dolgaimat ügyfélfogadási időben! Pontosan ezt tettem, és remélhetőleg az összes hiányzó papírom holnap reggelre a tanulmányi előadóm asztalán lesz majd. Az indonéz harag ereje... :D

Folyt.köv.

Folyamat 2

avagy ALAKULUNK.
Szombat óta itt vagyok Hollandiában. Miután 2 napot B szüleinél töltöttünk északon, hétfőn "lementünk" Leidenbe, az új lakásba. Teljesen oda meg vissza, hatalmas a változás! Ahhoz képest, amit az első alkalommal láttunk... a nappali közepén hagyott kávés pohártól kezdve az eszméletlen dzsuváig! Fúj! Mostanra tényleg gyönyörű lett... persze ettől lesz még szebb is, de miután egy fél vagyont elköltöttünk az IKEAban, mostanra végre van valami formája. Kell még szőnyeg meg egy kávés asztalka a nappaliba, de szerintem már így nagyon jól néz ki. A kilátás a hálószobánkból pedig egyenesen csodálatos! Gyönyörű környéken van a lakás, pont a régi városközpont és az új, bevásárlóutcás városközpont közti határon. ITT megnézhetitek a régebbi képeket. És íme az újak:

Csak röviden és tömören

...ami valószínüleg az MTv1 híradóból kimaradt a média törvény miatt (művelődjünk és okosodjunk, pf...minek az!)

Madonna kicsi lánya, Lola (Lourdes Leon) ruhakollekcióval jelentkezik. Meglepő a név: Material Girl. Ami pedig még meglepőbb lehet, hogy reklám arcnak az 56 kilósra fogyott Kelly Osbourne-t választották. Szerintem jó lesz, bár kíváncsi vagyok, hogy hány 14 éves lányka álmodik ilyesmiről... Lolának sikerül is... (éljen Anyuci!)

Gaga kiborít! Imádom, és teljes mértékig divat ikonnak tartom, de ez már sok! A kedvenc holland márkám, a Viktor&Rolf egyik 2011-es Pre-Fall ruháját viseli... pont azt, ami nekem is KELL! Add ide! Most!

...és végül egy egyszerű képlet: H&M ‹3s Miss Palvin. Csak hogy ne maradjunk szép magyar modellek nélkül. Az őszi H&M Lookbookban Palvin Barbi. Persze egy ilyen újságért biztos nem adnék ki pénzt... 3 euro. Hülye lennék... Az előző bérlő fizetett elő rá...hihihi! Csak okosan ha low a budget!

Mit vinnél magaddal?

Holnap indulok Hollandiába.
Már a cuccaim nagy része Édesapám csomagtartójában hevernek. Tudom, hogy még visszajövök augusztusban a Szigetre, mégis olyan furcsa, hogy a polcaim meg a ruhásszekrényem üresen állnak majd. Ez már nem is igazán az én szobám így...
A Burning House project mintájára, eljátszottam a gondolatta, hogy ha lenne egy kincses ládám (és jé, van is), akkor milyen fontos és mérhetetlenül szentimentális dolgokkal raknám tele. A dobozka családi örökség, valamelyik felmenőm hozta Lengyelországból. Család szaga van. :)
Megtöltöttem fényképekkel, a B-vel töltött idő emlékeivel (mozijegyek, koncertjegyek, szerelmes levelek), bőröndre rakható névkártyával, néger babával és olyan ékszerekkel, amik csak számomra jelentenek értéket.
Egy kis magyar család-kapszula a távoli Hollandiában....

névkártya, sziget jegy, néger baba

fotón: Nagyi és én

ajándék Borsótól

SJP otthon és a Plus-size modellek a címlapon

A Vogue minden formájában ikonikus lap. A divat és szépség világ meghatározó szereplője. Én személy szerint nem szeretem annyira, főleg az angol nyelvű kiadások kommerszek nekem. Az amerikai Vogue kiadta a sokaidik Age Issue-át, aminek az arca (2003 után ismét) Sarah Jessica Parker. Ugyan a képek gyönyörűek (Mario Testinotól nem vártunk kevesebbet), a beállítás szörnyen erőltetett. A keret az lett volna, hogy megmutassák a színésznőt otthon, gyermekei körében, ennek ellenére csak egy botoxxal rendben tartott, egyébként másodrendű színésznőt látunk, borzalmas pózokban. Majd legközelebb jobban megy! (Folytatás a képek után - olasz Vogue)

Az egyetlen Vogue kiadás amit tényleg szeretek, az az olasz. A legújabb számukban plus-size (vagyis 38+ méretű) modelleket raktak a címlapra. Gyönyörűek és hihetetlenül szexisek. Mindig is azt gondoltam, hogy amelyik férfi botsáskára vágyik, az egyszerűen azért fél a ciciktől, mert nem tudna velük mit kezdeni! Ezek a képek magukért beszélnek! (Még több kép itt)