Kész pusztulat. A hétfő nagyon jó volt és érdekes, azt leszámítva, hogy máris feladtak 50 oldal olvasnivalót... Csak, hogy ne unatkozzunk! Ez nem hangzik olyan soknak, de csütörtökre szintén fel volt adva ennyi (az első szemináriumi órára), úgyhogy én valóban nem unatkoztam az elmúlt néhány napban. A hétfői előadás egyébként kollektív, specializációtól függetlenül mindenki részt vesz rajta, és ahogy számítottam, a holland diákokkal vagyunk együtt. Csak Magyarországon vagyunk ennyire elkényeztetve, hogy minden magyarul van a szánkba rágva... itt nincs is hollandul mester szak... PF.
A csütörtöki szemináriumomra 2 cikket kellett kiválasztanunk és prezentálnunk pár percben. Érdekes volt látni, hogy hányan hányféle forrást választottunk... nyilván mindenki valami olyasmit, ami őt érdekelte. Én Kozma Lajosból készültem, illetve a cikkem nagy részben róla szólt, mellette még szó esett Hortiról és Goldfinger Ernőről.
Édesapával beszéltem ma este és megkérdezte, hogy miben más az egyetem... hát már az teljesen más, hogy nemzetközi diákokkal vagyok együtt. Sokkal nyugodtabb a légkör, sokkal elfogadóbb mindenki, elvégre mindannyian ugyanabban a cipőben járunk távol az igazi otthonunktól. Ezen kívül a tanárok is sokkal nyitottabbak, jobban odafigyelnek arra, hogy kinek mi a személyes érdeklődése. :)
Ma végre, egy hónapnyi szünet után, jógáztam. Ez mindig felfrissíti az agyam. A hátamról nem is beszélve. És ahogy meditálás után kinyitottam a szemem, és megláttam a hálószobából a templomot, nagyon megfogott valami. Arra gondoltam, hogy Jan Steen és Rembrant is ugyanezt láthatta (mindketten a környékünkön laktak, pár utcára tőlünk, hah!), és hogy igazából mennyire elégedett lehetek a mostani helyzetemmel, hiszen már majdnem egy éve erre vágyom! Csodálatos, amikor az ember ráébred arra, hogy egy álmát valóraváltotta. :)
Szép estét nektek Kedveseim!
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése