Vincent van Gogh - The Potato Eaters

2010. november 21., vasárnap

Vonatos kalandok / Adventures on trains

Tegnap (szombaton) ismét elindultam Hollandiába... Már három hete nem láttuk egymást B-vel, nagyon izgatott voltam és persze, hogy egy kardinális dolgot otthon felejtettem... Futás vissza érte, így nem fogjuk elérni a kinézett vonatot, nem baj, megyünk a későbbivel... Odaértük a megállóba, oh, pont jön egy vonat... Lajosmizse felé megy, hát nem baj, végülis biztos egy vonal... Hát nem! Még jó, hogy észrevettem, hogy Kőbánya-Kispest után idegen környékre érkeztünk. Nagy pánik, leszállunk Anyával a Kispesti megállóban. Kérdezzük a forgalomirányítót: Hogy tudunk eljutni Ferihegyre innen? Azt mondja: Sehogy! 20 perc múlva megy visszafelé vonat...
Hát az több, mint nem jó! Nem baj, hívjunk taxit... Azt hiszem annál a pontnál pánikoltam be, amikor a diszpécser (esküszöm, hogy azt találtam, hogy így írják magyarul!) közli velem, hogy nincs olyan hely, ahol én éppen vagyok... Mondom:
-MMMIIII?
-Nincs olyan vasútállomás, hogy Kispest!
Életem első szívrohama megvolt, majd kedvesen hozzáteszi, hogy azért még megkérdezi a kollégáit, HÁTHA TUDJA VALAKI...  o.O
Végül talált EGY embert, aki tudta, oda is ért a megállóba cirka 10 perc alatt, nagyon hálás voltam neki, bár szegény ezt nyílván nem érzékelte a következő csatakiáltásomat hallva:
-...És most TURBO sebességgel megyünk Ferihegyre!!
(szegény! bocsánat! :( )
Végül előbb értünk ki a reptérre, mintha jó vonatra szálltunk volna (köszönöm taxis bácsi!)!
Persze még mindig remegtem az idegességtől, Anya se tudott velem mit csinálni. A taxis mellett a Malévos fickót is elküldtem, aki segíteni akart a self-check-in-nél... Kicsit ráüvöltöttem, hogy NEM KELL SEGÍTENI!
Majd sűrűn bocsánatot kértem... jaj :(
Azonban, azt el kell mondanom, hogy ilyen elégedett még soha nem voltam a Malévvel! Félórával előbb szálltunk le, mint menetrend szerint kellett volna, természetesen nem volt re-security-check sem, mivel Ferihegy újra megkapta a "clear" azaz tiszta besorolást. Így fenn állt az a helyzet, hogy B még bőven úton volt felém a Schipholra (amszerdami reptér), mikor én már haptágban álltam a csomagommal és egy kis gyümilével meg croissant-nal az Abert Hijn-ből (ejtsd: albert hájn ami olyan, mint nálunk a CBA csak gizdább).
Ekkor jött az isteni szikra, hogy úgyis át kell szállnia B-nek Amsterdam Sloterdijk-nál (ejtsd: szlótördájk), mi lenne, ha elmennék addig egyedül vonattal, és ott taliznánk?! Meg is beszéltük, meg is vettem a jegyem 4 euroért - bele sem merek gondolni, hogy ezért a pénzért én otthon egy havi MÁV bérletet veszek Ürömtől Pázmáneumig :D -, amit természetesen nem használtam el, mert nem jött kalauz. -.-'
Az a 2 megálló, amit egyedül mentem vonattal, nagyon izgi volt. Imádok egyedül vonatozni! Ilyenkor úgy érzem magam, mintha én is holland lennék, és egy csomót tudok nyelvet gyakorolni: már csak azzal is, hogy megveszem a jegyem illetve hogy hallgatom a körülöttem állókat (ez ugye nem hallgatózás?). Szeretem a hollandokat! :)
Végül találkoztunk Sloterdijk-on, és nagyon örültünk egymásnak meg magunknak, ugyanis így előbb értünk Den Helderbe, ahol B kocsija már az állomáson várt minket megpakolva minden földi jóval, és így irányultunk Leeuwardenbe.
És most itt vagyunk és Verdit hallgatunk, míg B esszét ír, én meg blogot... milyen értelmiségi-páros foglalatosság! :D

Puszi mindenkinek otthon!

(English summary is coming soon)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése