Vincent van Gogh - The Potato Eaters

2011. június 18., szombat

Extrém sport és a legrondább lakás

Volt szerencsém ismét jövőbeli otthonomba látogatni.
Ez volt az első alkalom, hogy Malév ezüskártyával utaztam. Meg kell mondanom: egy percet sem álltam sorba, priority lane, business check-in, egyedül ültem egy sorban a gépen és amire valóban megteltek a szemeim könnyel: olyan vegetariánus szendvicset hoztak nekem (külön!), hogy az a zöldbab még csak látásból sem ismerhette a Riskát! Nyami!
Az igazi ok, amiért Hollandiába mentem az volt, hogy B nővére végre férjhez ment (most, hogy ott van a baba a pocakjában! Éljen-éljen!)! Az volt a prekoncepcióm, hogy bőgni fogok, de a szertartás egyáltalán nem volt olyan megható. :S A városházán az anyakönyvvezető teljesen elviccelte a dolgot, meg persze nem is értettem minden szót (pech, hogy a "vicceket" igen). Az igenek, vagyis "Ja"-k után hajókázni ment a nésznép, egy ladikszerű valamiben. A hangulat a tetőfokára hágott, amikor berakták a holland mulatós dalokat... elhihetitek, hogy a holland mulatós sokkal rosszabb, mint a magyar! Ezt persze fennhangon énekelte a vőlegény nevelőpapája, aki szerintem már kora reggeltől permanensen részeg volt :S Így hajóztunk keresztül-kasul a városon... Azt hiszem az első befektetés az lesz, hogy teljes arcplasztikát kérek B-től, ugyanis ugyanabbe a városba fogok egyetemre is járni...
Mindegy is, amikor aztán azt hittem, hogy már nem lehet rosszabb, kiderült, de (MURPHY!): elkezdtek a ladikban fel-alá "vonatzni". Itt már komolyan féltem... Kijelenthetem, hogy az új extrém sport tehát: egy holland esküvő!
A vacsora végül jól sikerült, főleg miután a fiatalság, azaz mi, lefoglaltuk az iPodot és beraktuk a saját zenéinket. Édes a bosszú! Muhaha!
Másnap elmentünk megnézni azt a lakást, ahova a jövőhónapban fogunk B-vel beköltözni. Egy évig tuti ott maradunk, amíg be nem fejezem a mester szakot. Előljáróban annyit a holland lakásokról, hogy szörnyen drágák, főleg a közép-nyugati részen, vagyis a Randstadban (a nagyvárosok mind itt vannak: Amsterdam, Rotterdam, Hága, Leiden, Haarlem, Delft stb). Nagyon nehéz jót találi, megfizethető áron és nagyon megörültünk, amikor B anyukája azzal hívott fel minket, hogy lefoglalózott egyet. Tehát, az esküvő után mentünk és megnéztük... Borzasztó volt. Ilyen csúnya lakást ennyi pénzért (havi 850 euro, ami kb 230.000 forint) még nem láttam! Az előző bérlő iszonyú állapotban hagyta ott, mindenhol szemét és kosz. BRRR... Eléggé kiborultam, mondanom sem kell. B úgy oldotta meg a helyzetet, hogy gyorsan átadta a szülinapi ajándékomat :D Egy parfümöt kaptam, a CK One Summert.


Az a szerencsénk, hogy B apukája nagyon ügyes, kb a saját házukban is mindent ő csinált meg, a kerttől elkezdve a fürdőn át a konyháig! Így mikor megtudta, hogy mennyire borzasztónak találtam a lakást, megnyugtatóan ennyit mondott:"Ne izgulj V, a pénz nem kérdés, én majd mindent megcsinálok!" és hozta is a padlónak valót, hogy válasszak, milyen színt szeretnék a falakra, milyen huzatot a kanapéra stb. Nagyon meghatódtam, hogy ilyen kedvesek és így szeretnek engem (jó, minket :D). Itthon ez valószínüleg nem lett volna így! A hollandok tehát nem teljesen normálisak, főleg ha esküvőről van szó, de egyébként nagyon segítőkész, rendes emberek! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése